Drága Amerikaink (csak a pontosság kedvéért: hősünknek tényleg ez a neve, és mikor ennek mikéntjéről kérdezték, azt felelte, „Anyám füvet szívott a keresztelő előtt.”.) ráadásul már két alkalommal is bizonyította, hogy képes saját lábán is megállni, nem kell, hogy állandóan bábáskodjanak mögötte. Az Electronic Arts-nak készítette el a mai napig kultuszjátéknak számító Alice-t, mely az Alíz Csodaországban egy igen érdekes értelmezése volt (e szerint ugyanis Alíz egy pszcihopata gyilkos, aki késsel rohangál saját elmebeteg víziójában), majd már saját cége keze alatt adta ki a Scrapland című remeket, mely szintén igen szép értékeléseket kapott a sajtótól. Sajnos csak attól, ugyanis ezen játékok közül egyik sem lett az a kimondott kasszasiker (az EA anno azóta is elzárkózik az Alice-tól, és ha róla kérdezik, rögtön valami másra tereli a szót). Ám mindez nem keserítette el American-t, sőt! Még polgárpukkasztóbb, még kegyetlenebb, még erőszakosabb játékot ötlött ki, melynek nemes egyszerűséggel a Bad Day L.A. címet adta. L.A. ezúttal is a sztárok és a feka genszterek otthonát, a californiai Los Angeles-t jelenti, ahol extra-szimpatikus főhősünkkel egyetlen napot kell csupán túlélnünk. Könnyűnek hangzik? Nos, előzetesben annyit elárulhatok, hogy kicsit nehezebb lesz, mint a The Sims-ben.

Rossz nap?

A Bad Day L.A., mint azt az előbb említettem, egyetlen nap eseményeit mutatja be a csillogás városában egy olyan főszereplővel, akihez hasonlót garantálom, hogy sehol nem láthattatok eddig. Anthony Williams ugyanis hajdan hírneves producer volt, ma azonban már nem több egy piros lámpánál kéregető hajléktalannál. Egy olyan figura, akit kivetett magából a társadalom, semmivel sem állhatna távolabb a világot megmentő hős szerepétől. Hogy akkor mégis miért őrá esett a választás? A választ maga American adta meg: „Olyan emberre volt szükségem, akinek nincs veszteni valója:”. Végül is logikus. Ha van mit vesztened, miért is kockáztatnád az életedet másokért? Hopp, most veszem észre, hogy alaposan félbe szakítottam a „történet” mesélését a főhős bemutatásával, úgyhogy vissza is kanyarodom. Szóval emberünk egy nap arra ébred, hogy hőn szeretett országát megtámadták. Repülők potyognak az égből, melyek valami új biológiai fegyvert szórnak a népre. Ettől azok egy nap alatt zombivá változnak, és elözönlik az utcákat az élők húsára éhezve. Ha azt hinnétek, ennél már nem lehet rosszabb, hát tévedtek. Nem sokkal ezután meteorvihar éri a várost. Ettől földrengés generálódik a talajban, mely nem elég, hogy romba dönti a megmaradt épületeket, de még szökőárat is generál (manapság divatos nevén tsunamit). Persze ez még mindig nem minden, de a fejlesztők nem lőttek le több poént. Lényeg a lényeg, Los Angeles-ből már csak por és hamu marad, mire a játék (és vele együtt ez a rossz nap) véget ér.

Fedél-nélküli?

Nem-nem, Anthony természetesen nem fog újságot osztogatni, ne adj Isten ablakokat mosni a katasztrófa közepén, hiszen milyen megmentő lenne akkor? Azt teszi, mint minden igazi örök vesztes, azaz ő is fegyvert ragad, hogy vezetőként megvédje a saját és mások életét. Hogy ezt hogyan is teszi? A lehető legegyügyűbb módon. Magához ragad, amit tud, és nosza dagony! A játékmenet tehát nagy vonalakban így fog néz ki: felkapunk valamit, ami éppen a kezünk ügyébe akad (lehet bármi, a játékban mindent lehet fegyvernek használni szinte), elkezdjük gyepálni az ellenséget (zombikat, terroristákat, vérebeket, vagy teszem azt, rendőröket), és akit csak tudunk, megmentünk. Egyszerű alapok, zseniális kivitelezés. Valahogy mindig is ez jellemezte a McGee-játékokat. Most sem lesz ez másként, és hála a nem túlbonyolított irányításnak (TPS nézet, és gyakás ezerrel), az élvezhetőségre sem lesz panasz. Érdekesség még, hogy a cél egyáltalán nem a harc lesz. Akár egy puskalövés nélkül is végig lehet majd vinni a játékot, ha elég ügyesek vagyunk, hisz a fő feladat, az emberek megmentése és segítése erőszak nélkül is elérhető lesz. Na persze ki ne akarna majd egy kis zombi-írtást rendezni? A fejlesztők erre is gondoltak, és az olyan szimpla, de jól bevált eszközök mellett, mint a láncfűrész vagy a szögekkel televert deszka, a kezünkbe adnak minden olyan durvaságot, amit egy jó akciójátéktól elvárhatnánk. Shotgun, Minigun, RPG, légvédelmi rakéta…semmi nem lesz lehetetlen!
Amit látunk és hallunk…

Mivel ez egy különleges játék, ezért különleges kivitelezés is dukál neki. A grafika például semmi olyan extrát nem tartalmaz majd, ami miatt eszünket (és pénzünket) vesztve rohanhatnánk megvenni a legújabb dzsíforsz vagy radeon kütyüt, viszon olyan hangulatot áraszt magából, amit per pillanat semmi máshoz nem tudok hasonlítani. Nagyban hozzájárul ehhez, hogy az egész cel-shadding-gel lett bevonva, ami miatt olyan, mintha egy rajzfilmben szaladgálnánk. Persze ez nem azt jelenti, hogy a vérről le kéne mondanunk, sőt! Annyi ketchup meg leszakadt végtag lesz itt, hogy a játék végére alig látunk majd ki a szószból.

A zene még érdekesebb, ugyanis több mint 100 zeneszámot tartalmaz majd a játék. A fejlesztők célja az volt, hogy teljesen valódi környezetet varázsoljanak körénk, így a házakból, autókból, kosárpálya melletti hangfalakból is az éppen oda illő muzsika fog kiszűrődni. Igen dicséretre méltó ötlet, elrontani meg nem lehet, tehát itt nyugodtan ihatunk előre a medve bőrére!